Enyhe szellö suttog halkal,
Már homálylik az esthajnal.
Estcsillag félénk sugára
Mosolyog le a világra.

Majd föltetszik a teló hold,
Fényes lesz az egész mennybolt.
Elnyugodt a föld lármája
És a menny hármoniája

Megzendül, a lélek halba,
Meg nem szúnik hallani,
S lassan, lágyan elringatják
Édes álom karjai.






Gyulai Pál